Liszt Ferenc abban is példakép, ahogyan segített a rászorulókon – Interjú Karal Viola zongora- és grafikusművésszel

Március 31-ig látható a Karal Viola Liszt-grafikáiból nyílt jótékonysági tárlat a győri Szent László Látogatóközpontban a Győri Egyházmegyei Karitász és a Harkai Karitász Csoport szervezésében. A szervezők a kiállításon keresztül kívánják felhívni a figyelmet azoknak a rászorulóknak a helyzetére, akik számára nehézséget jelent a fűtési költségek rendezése. A kezdeményezés kapcsán kérdeztem a pozsonyi születésű, Burgenlandban élő zongora- és grafikusművészt háromnyelvűségről, a művészet és a karitatív tevékenység kapcsolatáról.

– Mit jelent az Ön számára a háromnyelvűség?

– Magyarul, németül és szlovákul beszélek. Pozsonyban születtem, a tanulmányaimat a szülővárosomban végeztem. Édesanyám osztrák volt, a Pozsonytól nem messze található Köpcsényben született, ahol jelentős volt a magyar és a horvát nemzetiség, ő horvátul is beszélt. Édesapám magyarnak vallotta magát, magyarul beszélt velem. Már gyermekkoromban megszerettem ezt a nyelvet. Habár nem jártam magyar iskolákba, de ez volt az anyanyelvem! Otthon édesapám könyvtárában meg lehetett találni az összes nevezetes magyar író, költő munkáját, tehát sok olvasással elsajátítottam a magyar nyelvet, amelynek hangzása, képisége nagyon is érdekelt.

– Hogyan került kapcsolatba a zenével és a képzőművészettel?

– Szüleim beírattak Pozsonyligetfalu német nyelvű zeneiskolájába. A tanárnőm javaslatára felvételi vizsgát tettem, és felvételt nyertem a pozsonyi állami konzervatóriumba, ahol megismerkedtem Liszt műveinek szépségével és nehézségével. Már az elemi iskolában is szívesen rajzoltam, az iskolatársaimnak is segítettem befejezni a munkát, ha elakadtak a rajzolási feladatban – persze csak titokban. Amikor mint a konzervatórium diákja a pozsonyi Szent Márton-székesegyháznál megláttam Liszt Ferenc mellszobrát – amelyet éppúgy, mint a zenéjét – megcsodáltam, elhatároztam, hogy portrét készítek róla. Ennél a szobornál készítettem az első Liszt-portrékat. Édesapám lefotózott a szobornál. Akkor még nem is sejtettem, hogy később kétszáz kép születik meg Liszt Ferencről és a koráról. Sybila Greinerová festőművész fedezte fel a rajztehetségemet, ő és Ľudovít Goga szobrász voltak a mestereim.

– Liszt Ferenc zenéjén és a róla készült portrékon kívül honnan merít inspirációt?

– Amikor a burgenlandi Felsőpulyára költöztem, új témák kezdtek el foglalkoztatni: a paraszti munka, a szalmafedeles házak, az ott élő magyar emberek élete, amelyeket életképeken örökítettem meg. Ezeket az alkotásokat Ausztriában, Németországban és Magyarországon is bemutattam. 1991-ben Győr városi könyvtárában szerveztek tárlatot a munkáimból.

– Miért tartja fontosnak, hogy a kultúrán keresztül hívja fel a figyelmet a rászoruló emberek helyzetére?

– Annak idején, fiatal lányként meghatottan álltam a Liszt Ferencet ábrázoló mellszobornál Pozsonyban, amely Viktor Tilgner alkotása. Ott, abban a pillanatban arra gondoltam, hogy nemcsak zeneileg szeretném a hallgatóság elé vinni a nagy zeneszerző lelkivilágát, hanem a képzőművészet szintjén, grafikailag is. Nem sejtettem, hogy ez mikor és milyen dimenziókban fog megvalósulni. Most, annyi év elmúltával látom, Isten útjai kifürkészhetetlenek, ugyanis az én akkori elgondolásom egybekapcsolódott Isten akaratával, hiszen éppen Magyarországon, a magyarok honában indult el a Liszt-portrék kiállítása egy olyan út felé, amelynek karitatív célja van. Ez a karitatív cél a fiatal nemzedéket is meg tudja szólítani és a nagy zeneszerző munkássága felé tudja fordítani a figyelmét. Liszt Ferenc abban is példakép lehet számunkra, ahogyan segített a rászorulókon. A jótékonysági kiállítás megszervezését a Győri Egyházmegyei Karitász, valamint a Harkai Karitász Csoport vezetője, Dobos Tiborné kezdeményezte. Győrben harminc Liszt-grafikám reprodukciója látható.

– Miért esett a választása Liszt Ferencre és családtagjaira a grafikasorozat megalkotásakor?

– Fényképeket kezdtem gyűjteni Liszt Ferencről és kortársairól. Mivel a régi fényképeken bizonyos merevséget éreztem, elhatároztam, hogy a saját Liszt-portréimat több élettel töltöm meg. Mivel a zenei tanulmányaim mellett rajzolni is tanultam, meg mertem tenni ezt a lépést.

– Hogyan tekint Liszt Ferenc életművére zongoraművészként és grafikusként?

– Zenészként örülök annak, hogy a képzőművészet által is kifejezhetem tiszteletemet Liszt Ferenc életműve iránt. A grafikáimon nemcsak a fényképeket kívántam lemásolni, hanem Liszt lelkivilágának kisugárzását szerettem volna kifejezni – azt, amit a fényképeit szemlélve és a műveit hallgatva, játszva érzek. Egy rajzban mindig benne van az alkotó lelke is: legyen az egy mosoly vagy a szemek kifejezése – abban az apró gesztusban jelen van az is, aki rajzolta. 1969-ben tartottuk az első koncertet Hanna Schiebel-Paflik felsőpulyai születésű operaénekesnővel Liszt Ferenc doborjáni szülőházában, ezzel elindítva a doborjáni koncertsorozatot. Emlékezetes volt abban a szobában zongorázni, ahol Liszt Ferenc született.

– A győri jótékonysági kiállítást Dobos Tibornéval, a Harkai Karitász Csoport vezetőjével és a Győri Egyházmegyei Karitásszal szervezték. Vannak további terveik hasonló jellegű programok megvalósítására?

– Győrben március 31-ig láthatók a Liszt-grafikák reprodukciói, ezt követően pedig Veszprémbe, Székesfehérvárra, Lébénybe és Budapestre vándorol a kiállítás a Katolikus Karitász egyházmegyei szervezeteinek jóvoltából, jótékonysági célból. A tervek szerint a Liszt-grafikák a burgenlandi Alsóőrön és Felsőpulyán, valamint Pozsonyban és a felvidéki Ipolybalogon is kiállításra kerülnek.

A Győri Egyházmegyei Karitász számlaszáma azok számára, akiknek nincs idejük a kiállítást megtekinteni és az ott elhelyezett adománygyűjtő dobozba elhelyezni a rászorulók fűtési költségeinek enyhítésére a támogatásukat: 11737007-20719425-00000000. A kiállításon bemutatott képek megvásárolhatók. Az eladott képek bevételét a Győri Egyházmegyei Karitász jótékonysági célokra fordítja.

Ikker Eszter/Győri Egyházmegye

Liszt Ferenc abban is példakép, ahogyan segített a rászorulókon – Interjú Karal Viola zongora- és grafikusművésszel